Békás-szoros - Évszakok (A Sziklafalak körútja)

A Békás-szoros a Keleti-Kárpátok legszebb, legmonumentálisabb szurdokvölgye. A tektonikus eredetű szurdokvölgy 5 km hosszú. Az Oltárkő nyugati lábánál, nagy dübörgéssel, vízeséseken keresztül, a vidék legszebb, még érintetlen sziklaszorosának, a Lapos-szurdok bejáratán keresztül ömlik a Lapos-patak a Békás-patakba. A Lapos-patak választja el a Kupás-havast a Bardócz-hegy tömbjétől.

A Békás-patak felső szakaszának legnagyobb mellékága a Kis-Békás patak. A Terkő nyerge alatt ered, 20 km hosszú, északi irányú, széles völgyben folyik. Az utolsó két kilométeres szakaszt a Békás-szorossal vetélkedő ikertestvéreként emlegetett szoroson keresztül teszi meg.

A Kis-Békás szorosa hamarabb vált ismertté, mert a múlt század végén a szoros alsó részét cölöp sorra és sziklafalak közé ékelt keresztgerendákkal fedték le, amelyen a kitermelt fát juttatták le. A kitermelés kevés ideig működött, a század elején már csak a korhadozó gerendák maradtak meg. A kis-békási csatorna gazdasági hasznosítása azon kevés kivétel közé tartozott, amely nem torzította a szorost, és eredeti szépségben hagyta az utókorra.

A táj nemcsak a szépség miatt védett, hanem ritka növényei miatt is. Megemlíthető a vidék endemizmusa az Astragalus pseudopurpureus, melyet 1932-ben M. Gusuleac botanikus fedezett fel, ez egy ritka csüdfű-féle.

Továbbá megemlíthető a kőhúr (Minuartia laricifolia), a römeri csüdfű (Astragalus römeries), zawadzki mécsvirág (Melandrium zawadzkii), simonkai kővirág (Sempervivum simonhraianum), a híres és ritka havasi gyopár (Leontopodium alpinum), a tiszafa (Taxus baccata), boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus), henye boroszlán (Daphne cneorum).