Hargita Öko Alpin Klub - Kalandtúrák az Erdélyi Kárpátokban
Mi egy biztos kalandot nyújtunk Neked, biztonságos körülmények között!
 
 
 


főoldal

magunkról
rólatok
kapcsolat


partner
szálláshelyek

hírek
olvasmány
környezetünk
fotóalbumok
videók
térképek

hibajelentés


 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 


 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 
 
 
 

Csukás hegység

A Csukás hegység elsősorban meglepő formagazdagsával emelkedik ki a Kárpát-kanyar többi hegysége közül. Dacára viszonylag csekély magasságának (1954 m) és kiterjedésének (200 négyzetkilóméter), a konglomerátumokból (kavicskő) és mészkőből épült alakzatai valósággal vonzák a természetjárókat.
Magasabb régióiban tornyok, sziklatűk, oszlopok, kőgombák és sfinxek egyedülálló egyvelege hívja fel magára a figyelmet. Ezen alakzatok kapcsán a helyi legendák kővé dermedt emberekről és arcokról, madarakról, különféle állatokról mesélnek. Éles gerincek és mély, sziklás völgyek határolják a hegységet, a megközelíthetetlenség benyomását keltve a felületes szemlélőben.

A környező Tatár- és Grohotis hegységektől a Bratocea (1263 m) és a Boncuta (1078) hágók válasszák el, amelyeken az Erdélyt Havasalföldel, illetve Moldvával összekötő két fő útvonal is áthalad. Földrajzilag két főgerincvonulatból áll: az észak-kelet dél-nyugat irányú Bratocea gerincből, amelynek legmagasabb pontjai a Csukás csúcs (1954 m) és a Bratocea csúcs (1827 m), valamint az észak-nyugat dél-kelet irányú Zaganu gerincből, amely legfőbb magaslatai a Gropsoarele (1833 m) és a Zaganu (1817 m) csúcsok.
A hegység domborzati formái egy kb. 700 m vastag konglomerátum rétegben alakultak ki, amelynek talapzata hozzávetőlegesen 1300-1350 m magasságban található. A kőzet felépítése nagyban hasonlít a Bucsecs, illetve a Csalhó hegységben találhatóhoz. Mivel a konglomerátumok jó vízáteresztő képességgel bírnak, a hegység felső övezetében egyáltalán nem léteznek források vagy állandó vízfolyások. A kőzeteken átszivárgó, csapadékból származó víz bővizű források formájában az 1200-1350 m körüli magasságban jelenik meg.

A főbb gerincekre és csúcsokra jellemző domborzati formák a fagyás-olvadás, a csapadék és a domináns szelek hatására alakultak ki. A legjellegzetesebbek között említhetők a "Coltii Bratocei", "Tigaile Mari", "Tigaile Mici", "Mina Dracului" , "Babele la Sfat" és a "Turnul Goliat". A turisták által leginkább látogatott csúcsok, gerincek a Bratocea gerinc, a Tigaile Mari sziklacsoport és a Gropsoarele-Zaganu gerinc.
 
Ami az időjárást illeti, évente 180-200 napon át számíthatunk fagyra és 150-180 napon át marad meg a hótakaró.Gyakoriak a rendkívül heves nyári záporok, zivatarok és az erős észak, észak-keleti irányból fújó szelek.

Az évi átlagos hőmérséklet a magasabb csúcsok környékén 1-2˚C, míg a hegylábaknál, a Cheia medencében ez az érték 4˚C körül alakúl. A nyári középhőmérséklet 10-12˚C a hegygerinceken, 15-16˚C a környező völgyekben. Télen a magasabb csúcsokon -8/-9˚C átlaghőmérsékletet mérnek, az alacsonyabb régióban pedig -6/-7˚C-ot.A hegységben lehulló évi csapadékmennyiség 1300-1350 mm, a hegylábaknál 1200 mm. A csapadékos napok száma 160-180-ra tehető, a legtöbb eső május-június hónapokra jellemző,  míg a legszárazabb időszak az ősz. Túrázás szempontjából a legajánlottabb periódus augusztus közepétől szeptember végéig,október közepéig tart. Az évi 1300 mm körüli csapadékmennyiség nagy része hó formájában hull le. Számottevő hóréteg már október második felében kialakulhat és rendszerint május közepéig-végéig tart. Mivel a hegység szigetszerűen emelkedik ki a környező alacsonyabb vonulatok gyűrűjéből, jellemzőek a heves hóviharok.
A gerincre vonatkozó adatok 7 m/s átlagos szélsebességgel számolnak.

 

 

Google
 
 

 

 
 
 
 
 
.:: copyright © 2004 -2008. www.erdelyiturak.ro   All rights reserved ::.